Van egy öreg kápolna nem messze tőlünk.A nagy semmi közepén egy kicsinyke kápolna. Tegnap a szikrázó jéghidegben ilyen szép volt.Ennyire kék volt a kék, ilyen fehár a fehér, és ennyire vörös a vörös.
In the end,we will conserve only what we love.We will love only what we understand.We will understand only what we taught.
Baba Dioum
The canyon has no need of man, but mankind may face a moment in eternity when he will have a fundamental need to experience the character and timeless perspective that makes this such a wondrous place.And as we struggle to comprehend, we may discover a consciousness of our own immortality, a vague and distant sense of divine, making as one with each other and whiting us in peace with the infinte.
Ahhoz a bizonyos kis feketéhez,vagy az előző postban mutatott zöldes tophoz.Labradorit,fekete gyöngy és ezüst.Hozzá fülbevaló ami épp csak megcsillan egy kicsit.
Hófehér gyöngy és swarovsky kristály egy csipetnyi ezüsttel. A hópihe csak egy lehelletnyit rózsaszín,majdnem fehér,sajnos a kép ezt nem adja vissza.Van még mit fejlődnőm fotózás terén....(is)
Szeretem a borostyánt,mert ellentétben a többi féldrágakővel,meleg és sima.Szeretem a történetet amit minden egyes darab magában hordoz,és szeretem az egyszerűségét.
Gondolva a közlegő garbós időszakra egy hosszabb nyaklánc készült.A narancsszinű onyxnak olyan szép mély szine van, amiről nekem egyből az őszi levelek jutottak eszembe.Ahogy az erdőben sétálva a késő szeptemberi napsugár még megcirogat,a lábam alatt pedig megannyi szines levél hever.Éppen ezért egy ilyen szép melegszinű nyaklánc lett belőle.