Rózsakvarc fülbevaló/ Rose quartz earring

Vidám, nyári hangulatú rózsaszínben. Kerti partis, barátokkal összejövős, jókat beszélgetős estékre.

Tengerszínű/ Sea coloured

A zöldes - kékes amazonitról azonnal a tenger jutott az eszembe. A fehér gyöngyházról pedig a vakító görög házak. Kék és fehér s egy csipetnyi ezüst a receptje a mediterrán hangulatnak.

Jáspis fülbevaló/ Jasper earring

A kis kedves nyakláncnak készült fülbevalója is. Ugyanúgy mint a nyaklánc bájosan egyszerű. És a sokszínűsége miatt sok mindennel hordható.

Wrapped with love/ Szeretettel

Nagyon igyekeztem, hogy öröme legyen az ajándékozottaknak ( ha már az megtiszteltés ért, hogy engem kértetek meg), ezért ilyen szépséges papírból készült kis csomagokba kerültek az ékszerek. A meglepetés sikerült. Én pedig nagyon szépen köszönöm, hogy rám gondoltatok! 

Nyári kék/ Summer blue

 A kék koralltól és a türkiztől lett ilyen igazi tengerparti hangulatú ez a nyaklánc. A fehér gyöngyház  pedig szépen mutat a nyári ruhákkal.

Kis kedves/ Little sweet

Itt is a kő volt a meghatározó. A szögletes zöldes jáspist sárkánybőr jáspisnak hívják. Nevével ellentétben ugyancsak simulékony és egyszerűen szép. Vonzotta magához a többi színt, igazán nem volt nehéz dolgom.

Ünneplős alkalminak készült/ For special occasions

A lámpagyöngy határozta meg a színeit ennek a nyakláncnak. Alkalmivá az ezüst és a tenyésztett gyöngy teszi.

Zöld jade nyaklánc/ Green jade necklace

A medált láttam meg, és szerettem bele. Aztán, mint általában a kincseim, sokáig várt arra, hogy ékszer legyen belőle. Szerettem volna, hogy a porcelán érvényesüljön, így a maga egyszerűségében, ezért nem bonyolítottam túl. Csupán egy csipetnyi rafinéria, hogy legyen belőle egy igazi nőies darab.

Borostány és aranyló rutil kvarc/ Amber and golden rutile quartz

Szeretem a borostányt, a legtöbb ásványkővel ellentétben olyan selmyes és meleg. Jó kézbe venni, simogatni. A rutil kvarccal hamar egymásra találtak. Olyan szép, mézarany mindkettő, ha rájuk süt a nap.
 

Ünneplősen.....

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy siró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.


Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra teritett,
fejem fölé égszin mosolygást deritett.


Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szive ment előttem előre követnek.


Amig ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy , ahoyg az anyjuk tudja őket látni?


A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.


Hogyha minden folyó lelkem átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem igy is kevés volna.
Hogyha a föld minden szinmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Mécs László: A királyfi három bánata